Kisdolog, nagydolog Budapesten

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Kisdolog, nagydolog Budapesten

Feltöltve: 2013-06-05

Illemhelyeket teszteltünk Budapest nevezetességei közelében, és arra is kíváncsiak voltunk, a környékbeliek mit ajánlanak, hova menjünk? Találunk-e eligazító táblát, és ahol tábla van, ott WC is van-e?

Senki sem indul úgy útnak a belvárosba, vagy éppen a Várba, hogy előtte gondosan feltérképezné, merre talál majd illemhelyet, ha netán rájön a kisdolog vagy a nagydolog. Budapesti nyilvános WC-tesztünket ezért én is vakon (pusztán az utcai táblák, feliratok, utcai tanácsok alapján tájékozódva) és alternatív megoldásokat is kipróbálva végeztem el.

Margitsziget

A Margitszigeten a pizzaárust, a perec- és fagyiárust is megkérdeztem, tudják-e, hol van itt nyilvános illemhely. A perecárus hölgyek nagyon megértően néztek rám, és integettek a Hajós Alfréd uszoda felé, hogy oda nyugodtan menjek be, ők is oda járnak. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy talán az uszoda oldalában nyilvános WC-re bukkanok, miért is ne lehetne. De nem. Az uszoda halljában senki nem törődött velem, feltűnő tábla hirdette, merre könnyíthet magán, akinek erre van szüksége. Az új építésű uszodában lépcsőn kell lefelé menni a két illemhelyig, bent is lépcső van, úgy látszik az akadálymentesítés nem volt fő szempont, viszont a kilátás szép az előtéri ablakból. A WC tiszta, de papír nincs.

Mamut

A Széna térnél egyértelmű a választás, bárki a Mamutban intézné a dolgot. A plázákban nem kell fizetni, viszont tisztaság van, jó nagy tükrök, és a papír is ritkán fogy ki. A női WC ajtaja előtt tábla vár, hogy takarítanak, keressek másik emeletet, és a takarítónőtől megtudom azt is, hogy kb. 20 percig tart a művelet. Az alsóbb emeleten ugyanez a tábla van kitéve, csak ott magára is zárta a mosdó ajtaját a bent szorgoskodó hölgy, úgyhogy föladom szépen, és elindulok a dombnak fölfelé. Pedig ott lett volna közelben a Széll Kálmán téren egy felújított illemhely, de hát ahol átvágtam az úton, sehol nem jelölte semmi, hogy a közelben ott is könnyíthetnék magamon.

Vár

A Várban a Szentlélek téren találok egy táblát, amely azt hirdeti, hogy a nyíl irányában nyilvános mosdóhoz érhetünk. Egy utcai grafikustól, aki portrékat és látképeket árul, meg kérdezem, merre is található az objektum. Mutatja, hogy a sikló mellett forduljak jobbra, és ott egy kicsit le a hegyoldalban, ahol is megtalálom a valamikor a hetvenes években épített WC-ket. Az állapotok itt nem túl szívderítőek a magánmosdóban, szerintem a WC csésze alatti letapadt kosz egy része is még hetvenes évekből maradt ott, de nincs büdös, és van papír. Lent a Clark Ádám téren szépen felújított nyilvános illemhely van zöld pavilonban, de erről senki nem adott felvilágosítást, nem veszem észre, elkerülöm.

Gellérthegy

Nézzük most a Gellérthegy környékét. A Gellért szálló oldalában több tábla is mutat különféle irányokba. Az egyik a Citadella felé bök, a másik azt jelzi, a Bartók Béla út irányában a nyilvános WC 30 méterre van. Megyek én még ötven métert is, nézek erre, arra, ráadásul nem is ismeretlen a környék, de bizony sehol semmi. Az igaz viszont, hogy egy megállóval odébb, a Móricz Zsigmond körtéren egészen komoly objektum vár a föld alatt, 180 Ft-ért mérik a szolgáltatást, és annyira pepitacsempés minden fala, hogy káprázik bele a szemem. Nem mondanám, hogy tisztább WC-t még nem láttam, de nem is elviselhetetlen az állapot. Csak az a szomorú, hogy reggel félig alvó hajléktalanokon kell átvágni, míg odaérek.

Vörösmarty tér

Valamiért úgy emlékszem, hogy a Vörösmarty téren is van földalatti mosdópáros, logikusnak tűnik, hiszen évente többször rendeznek ott vásárokat, és a tér egyébként is folyamatosan tele van turistákkal. De bizony nincsen ott ilyesmi, csak a két kismetró lejárat. Kiballagok a Dunakorzóra, végigsétálok rajta, pásztázom az utat a szállodák, teraszok, hajók mellett, de semmi. Egy vidám kis alkalmi kioszkban turisták söröznek. A pultnak dőlve egy fiatal pincér olvas egy vaskos regényt. Ha valaki, neki tudnia kell, hogy hová menjen, aki már elég sört ivott, és hívja a természet. A kérdésre résztvevően rávágja, hogy menjek csak a közeli McDonalds-ba, nem kell sokat fizetni, és mindenki oda jár. Kérdezgetem tovább, hogy de nem volna mégis errefelé nyilvános illemhely? Azt mondja, nem tud róla, de egy sarokra van az étterem, ahol dolgozik, ott mondjam csak, hogy ő küldött…

Deák tér

Tisztán emlékszem, hogy a Deák téren van két terjedelmes, kiépített lejárat, hátha működik is a szolgáltatás. Nyitva a lépcső alatt, lent az ajtó, mind a két oldalon, látni a WC-sorokat, és középen a földalatti birodalmat egyedül igazgató csinos fiatal WC-s nénit. Papír is van. A WC sem gusztustalan, a kézszárítóval sincsen gond, csak az a furcsa, hiányzik a szokásos minimális intimitás illúziója, hogy legalább valamelyest védve érezhetné magát a bennünk élő, „szükségét végző vadállat”. Az ajtó tárva, aki belép, végigjön az összes fülke előtt, akkor is, ha csak kezet mos, a sor másik végén a hölgy ül, körbe vagyunk zárva. Itt 150 Ft-ot fizetek.

Hősök tere

Egy-két évvel ezelőtt sok régi csalódás után akkor jött meg a bizalmam a nyilvános illemhelyekkel kapcsolatban, amikor benyitottam a Hősök tere mellett, a Szépművészeti Múzeum szomszédságában álló kazamataszerű objektumba a szokásos okokból, melyek között a sminkelés, frizuraigazgatás, blúzváltás, fogmosás is szerepelt. Egészen elképedtem a kiépítettségen és a furcsa, zord elektromos korláton, amely egy stadion bejáratánál sem tűnt volna alultervezettnek, és amelyhez a felváltott pénzt és a jegyet egy kedves, fehérruhás hölgy adja. Itt zuhanyozni is lehet. 20 perc 200 Ft, 300 Ft-ért törülköző is van. Egy automatából az előtérben üdítőket, csokit, kekszet, chipszet lehet venni. Érdekes: betétet, tampont vagy fogkefét) nem. A budapesti nyilvános WC túrán itt volt a legmakulátlanabb tisztaság és a legnagyobb számú, a legkedvesebb és a legvakítóbban fehér ruhájú személyzet.

A számok

Az utóbbi két évben 42 nyilvános WC-t helyezett üzembe Budapesten a Fővárosi Csatornázási Művek, és ezenkívül magánkézben is üzemelnek illemhelyek a város több pontján. A tisztaságra, arra, hogy legyen papír, kézszárító, sokkal többet adnak ezeken a helyeken, mint például a magyar vonatokon. Viszont a gyors megkönnyebbülésre vágyó turista gyakran nem értesül a lehetőségeiről.
Nincs kint elegendő tábla, vagy nem jó helyen vannak, a környékbeliek sem nagyon tudnak a megújult, újonnan megnyílt illemhelyekről, vagy nem számítanak arra, hogy ezek a mosdók tiszták lehetnek, és inkább presszókba, éttermekbe küldik a kérdezőt, de az is szempont, hogy nem szeretünk fizetni a szolgáltatásért, ha nem muszáj.